Számomra minden könyv egy élmény. Az a kis Kunyhó ott a Komárnyikon…… említést érdemel. Érzésem szerint nem is az utolsót, de ezt nem ígérem. Izgalmas, meseszerű, lélekemelő olvasmány. A Olvasás közben az író gyönyörű természeti képekkel ajándékoz meg és emellett tele van a regény szép és bölcs gondolatokkal.
A Kunyhó a Komárnyikon Wass Albert egyik legismertebb regényének: A funtineli boszorkánynak, a második része. A regény első részében a boszorkányosan szép havasi lány, Nuca magára és az emberek könyörületére utalva nő fel az erdélyi hegyek között. Gyönyörű szépségű fiatal nővé érik, aki boldogságra vágyik. A második részben a cigány asszony jóslatának ellenére a boldogságot egy rövid időre meg is találja.
Mi lesz a történet vége?
Nem tudom. Egyelőre osztozom Nuca boldogságában, a tudatban, hogy gyermeket vár és fészket rak…..
Részlet a regény második részéből:
“Amelyik ház arra épül, hogy otthona legyen egy családnak, és úgy épül és azok építik, akik otthont akarnak belőle maguk köré: abból a házból otthon lesz. És jó otthon lesz, és sokáig lesz otthona sokaknak: férfiaknak és asszonyoknak és gyermekeknek és gyermekek gyermekeinek. De amelyik ház nem úgy épül, érted -s és itt Vénség fölemelte a fejét és egyenesen az asszony szemébe nézett-, az olyan házba hiába jön asszony, az olyan ház nem lesz hosszan tartó békés otthona senkinek.” (Wass Albert)
